A műkorcsolya művésznője

Kronberger Lily (1890–1974) jómódú és előkelő édesapja fővárosi fakereskedő volt. Lily tizennyolc évesen lett a műkorcsolya világbajnoka, de már 1906-ban és 1907-ben bronzérmet nyert. A világbajnoki aranyat aztán három másik követte, pálya­futását 1911-ben, mindössze huszonegy évesen, négyszeres világbajnokként, az első világbajnok magyar sportolóként zárta.

Az 1908-as hazai országos bajnokságról külön is meg kell emlékezni. Az interneten ugyanis többen írják gúnyosan, hogy egyedüli indulóként könnyen tudott nyerni. Ami a szavak szintjén igaz – de figyelembe kell venni, hogy az egész sportág ekkor indult, és korábban Lily is, szinte gyerekként, kényszerűen férfiak között versenyzett. Magyarán ő alakította meg a női szakágat, ő volt, akit követni kellett. Továbbá a gyorskorcsolyázó férfiszámokban is volt olyan, ahol csak egy induló volt, ahogy más országokban is. Az egyesületek viszont nagy energiákat mozgósítottak, hogy jégpályák nyíljanak Magyarország-szerte Kaposvártól Kolozsvárig. Már akkoriban is sokat cikkeztek a lapok a felmelegedésről, az enyhe telekről, ami megnehezítette a sportág indulását. Azt jósolták, hogy „zárt helyiségekben kell majd megadni a módját”, mint Párizsban. Persze nem Magyarországon lennénk, ha a versenyzők nem panaszkodtak volna hol azért, hogy puha, hol meg azért, hogy kemény a jég.